Gergye Krisztián Társulata a 8. Monotánc Fesztivál keretében mutatja be a „Ha mi árnyak…” – Monokróm rítus című előadást, amelyben a Rítus versei közül is elhangzik néhány 2018. május 15. és 19. között minden este 18 órától a budapesti Róth Miksa Emlékház (1078, Nefelejcs utca 26.) udvarán. A társulat A sötétség igéi és a Tömeg című írásokat választotta ki felhasználásra. A pénteki előadás előtt pedig 16:30-tól Gergye Krisztiánnal beszélgetünk költészetről és intermedialitásról, illetve felolvasok néhány szöveget is.
Gergye Krisztián nyilatkozta a Színház.org-nak: „Pár hónappal ezelőtt Áfra János költő felkért, hogy táncoljak a Rítus című kötetének debreceni bemutatóján. Akkor találkoztam igazán mélyen a verseivel, melyek szuggesztivítása magával ragadó, lehengerlő, letaglózó volt. Fantasztikus ahogy az emberben összeérnek a szálak és most a mi rítusunkba emelhetem az ő rítusait, melyeknek zenét és hangot adnak a már említett zenészek. János mondatai így talán felsértik a hétköznapi teret annyira, hogy felértékelhessük a hétköznapi életünk rítusait, és helyiértékén kezelhessük azok fontosságát, létszükségletét.”
Az előadás térinstallációja, benne Rabóczky Judit Rita Lilith című szobrával – a fesztivál időtartamában – a múzeum nyitvatartási idejében (14 és 18 óra között) külön is megtekinthető.
Installáció: Gergye Krisztián
Képzőművészeti konzultáns, alkotótárs: Trifusz Péter
Zeneszerző, zenei előadók: Philipp György, Zombola Péter
Fotós résztvevő: Dömölky Dániel Az előadás installációjában megjelenik: Rabóczky Judit Rita Lilith című szobra
Felhasznált versek: Áfra János Rítus című kötetéből a Tömeg és A sötétség igéi
Jelmeztervező: Béres Mónika
Díszlet: Zöldy Gergely
Asszisztens: Mányoki-Kántor Bence
Produkciós menedzser: Ágoston Eszter
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező, koreográfus, előadó, látvány: Gergye Krisztián
Fotó: Éder Veronika
A vértócsa közepén egy hullazsákban alak. Még mozdulatlan. Az egyik lába kilóg. A zongorista teljes alakjában fekete, miként az összes továbbiakban megjelenő szereplő. A fekete elválasztókordon alatt átbújva elfoglalja a helyét, frakkjának fecskefarkát hátralendítve leül a szintetizátora mögé, a tűzfallal szemben. Megadja az előadás hangnemét. Egy leütés hosszan kitartva. A kivégzett áldozatok árnyékai mellé, közé besomfordál egy szintén fekete arcú, fekete ruhás, hosszú kabátos alak. Vak. Fehér botjával kalimpál, senki nem segít neki, míg egyszer csak végre helyre talál a neki odahelyezett mikrofonállvány mögött. Egy harmadik alak is somfordál, settenkedik. Ő lát és láttat. Egy fotós. Diszkrét és indiszkrét. A vak, a capella énekelni kezdi a nyitányt, majd mellészegül a zene.
Gergye Krisztián Társulata: „Ha mi árnyak…” – Monokróm rítus